Honnan tudom, hogy jó úton vagyok-e? Honnan tudom, hogy mit írtak meg nekem?
Ezt a két kérdést a napokban kaptam. Most válaszolok rá:
Mindig azt mondom, hogy tapasztalni születünk le.
Mielőtt a lélek leszületik szellemi segítőivel, teljes tudatosságában tervezi meg leendő életét, annak főbb körülményeit, főbb életeseményeit és szereplőit, az elmúlt élete következményeképp.
A lélek teljesen tisztában van azzal, hogy az előző életében elkövetett tettei miatt mit és hogyan kell megélnie, megtapasztalnia. Tudja, hogy nem tehet mást, hiszen a karmát, a saját maga által keltett energiákat csak így tudja kiegyenlíteni, s csak így képes fejődni, épp úgy alapvető ösztöne, mint egy kisgyermeknek, aki éppen járni tanul.
Aki ha százszor is elesik, százegyedszerre is fel fog állni, amíg tökéletesen nem megy neki.
Mivel tudja a lélek, hogy leszületése után ideiglenesen elfelejt mindent, szellemi segítőit, felsőbb szellemi erőket kér meg arra, hogy kísérjék életét figyelemmel és segítsék őt abban, hogy minden úgy alakuljon, ahogy annak alakulni kell. Így általánosságban elmondható, hogy minden meg fog történni velünk, aminek meg kell, de semmi olyan nem fog, aminek nem kell.
Én ezzel mindig is úgy voltam, hogy bármi is történik velem az meg kellett élnem, tapasztalnom.
A legfontosabb pedig tudom , hogy minden értem van az én fejlődésemért. Bármi is történik az engem erősít és engem táplál. Ahogy a kedvenc idézetem is: Én élni jöttem a földre, nem lakni. Szerintem aki ismer tudja, hogy soha nem panaszkodom. Mert nem látom sok értelmét és időpocsékolásnak is élem meg.
Helyette másokat hallgatok meg, ami számomra is tanulságos, mert ugye minden ember okkal lép az életünkbe, és mindenki egy tanítás. Ezért is lettem terapeuta.
Ui: Azt pedig, hogy jó úton vagy csakis Te tudhatod. Bízz magadban, figyelj a jelekre, a tapasztalásokra amiket kapsz és tudni fogod. De kérhetsz segítséget is, akik irányt mutatnak.
