Ezen elég sokat gondolkoztam, viszont egyenlőre úgy élem meg, hogy ez is az utam része. Legalább is most még. Hogy meddig lesz még így, nem tudhatom. Mindenkinek más az útja és máskor jön el benne az, hogy mikor oszt meg dolgokat, mikor vállalja fel. Lehetsz fiatal, középkorban de akár időskorban is.
Sokáig voltam bezárkózva a saját belső kis házamba. Úgy éreztem, akkor kellett is nekem ez a fajta védelem, de a belső megtapasztalásaim során sok minden lezajlott bennem. Elérkezett a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom önmagam. Rengetegen élnek odabent bezárkózva, tele félelemmel és olyan hitrendszerekkel, nézőpontokkal, amik odabent tartják. Nagyon sokat dolgoztam Én is magamon, és még nagyon hosszú út ál előttem, sőt nem is gondolom azt , hogy ez valaha véget érhet. Tapasztalni jöttünk erre a földi életre, így mindenki a saját útján halad. Észrevettem minél többet írom ki magamból az érzéseimet, így többször nézek szembe azokkal a dolgokkal amit már megéltem és megtörtént velem. Egyre jobban ismerem meg önmagam, a reakcióimat, tudatosságomat, és mindig másra világít rá, akárhányszor élem újra át. Volt olyan is amikor leírtam egy történetet és rájöttem, hogy ezt mennyire másképp gondolom már, és nem is onnan indult ahonnan. Fontos, megvizsgálni több szemszögből is a problémát, hitrendszert, nézőpontot. Mert ami váltig állítottam teljesen megváltozott. Így nekem ezek az írások segítenek, nem csak a döntéseimben hanem az élet minden területén, sőt rengeteg blokk, félelem oldódik ki az írás során is. Az önismeret egyik legegyszerűbb módja, ha leírom a haragomat, vagy tapasztalataimat, és megvizsgálom milyen reakciókat váltott ki bennem az adott szituáció és megfejtem honnan, kitől is ered ez. Milyen szerepet játszok ebben, és mivel teremtettem ezt. Nekem ez nagyon bejött.
Ha szükséged van segítségre keress fel bizalommal!
